Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer beutazhatom Kenya lélegzetelállító szavannáit és közelről is szemügyre vehetem az itt élő nagymacskákat, elefántokat és zsiráfokat. Idén ez sikerült, most pedig megpróbálom szavakba önteni a lehetetlent, és bemutatni Afrika egyik legszebb rezervátumát, a Masai Marát. 

Megvan az Oroszlánkirály ikonikus nyitó jelenete? Az emelkedő napkorong vörösre festi az eget, ébrednek az antilopok, megindulnak az elefántok, a zsiráfok és mindannyian az oroszlánok sziklájához járulnak, hogy köszöntsék az újszülött trónörököst. Egészen idáig meg voltam róla győződve, hogy ez csak egy cukormázas mese. Azt gondoltam, hogy a szavannán közel sincs ekkora élet, és a zsiráfok sem bandáznak együtt az elefántokkal és az antilopokkal. Idén azonban eljutottam a kenyai Maasai Mara Nemzeti Rezervátum (vagy Masai Mara) területére és alig tíz perc autózás után világossá vált számomra, hogy az Oroszlánkirály nagyon is valóságosan mutatta be a szavannai életet. Jó, az antilopok nem vonulnak fel az oroszlánok előtt, sőt, messze elkerülik őket, viszont a zebrák tényleg együtt legelnek a bivalyokkal és a zsiráfokkal, a lábuk között pedig néhol valóban átszalad egy varacskos disznó is. Elképesztő volt ezeket az állatokat így együtt megcsodálni, az pedig csak hab volt a tortán és a háromnapos túránk során még a nagymacskák is megmutatták magukat alig néhány méterre az autónktól. 

Miért éppen a Masai Mara?

A vadrezervátum egybefüggő területet alkot a tanzániai Serengeti Nemzeti Parkkal. A kenyai oldal, vagyis a Masai Mara területe 1,510 km². Meseszép zöld lankák ameddig a szem ellát. Ez Kelet-Afrika egyik legnépszerűbb turistacélpontja köszönhetően a gazdag növény- és állatvilágnak és a klasszikus szavannai látképnek. Számtalan természetfilmet forgattak itt és a legikonikusabb afrikai állatok, mint az elefánt, zsiráf, oroszlán, leopárd és gepárd is megtalálhatóak a területen.

A „mara” szó jelentése foltos, utalva a füves tájat foltokban megszakító fákra és cserjékre. A „maasai” vagy „masai” előtag az őslakos maszájok tiszteletére került a névbe. A népcsoport jelentős részét egyébként elköltöztették a szülőföldjükről a rezervátum kialakítása előtt. Az itt maradt maszájok elsődleges bevételi forrása a turizmus lett, bár a hagyományaikat még ma is tartják. A legtöbb szafari egyébként magában foglal egy látogatást valamelyik maszáj faluba is, de erről kicsit később. 

A Masai Marát a legtöbben július és október között keresik fel. Ezekben a hónapokban kevés a csapadék, így a fű sem nő meg akkorára, hogy megnehezítse az állatok megfigyelését. Ez nagyjából egybecseng a gnúk vándorlásával is. Július végétől szeptemberig ugyanis közel másfél millió gnú kel át a Mara folyón a Serengeti Nemzeti Park és a Masai Mara között. Érdemes azonban hozzátenni, hogy ezekben a hónapokban a szafarik is drágábbak és a park is sokkal zsúfoltabb. Én úgy éreztem, hogy a március végi látogatásunk alatt is egészen sok terepjáró járt fel-alá a területen, de a túravezetőnk megnyugtatott, hogy ez messze elmarad a főszezon forgalmától. A magasra nőtt fű nem könnyítette meg ugyan a dolgunk, de így is sikerült lencsevégre kapnom a szavannai állatokat.  

Az afrikai „big five”

A „big five” vagyis az öt nagy afrikai állat az oroszlán, a leopárd, az afrikai elefánt, a kafferbivaly és az orrszarvú. A kifejezés vadászok körében terjedt el és a legnehezebben elejthető négylábúakra utalt. Ezek az állatok a bivaly kivételével ma már szigorúan védettek. A szafarikat szervező cégek gyakran hirdetik túráikat azzal, hogy a látogatóknak lehetősége lesz megtekinteni az „öt nagyot”, a valóságban azonban ezt senki sem tudja garantálni. Hatalmas szerencse kell például hozzá, hogy egy leopárdot is elcsípjünk, ez a nagymacska ugyanis rendkívül jó rejtőzködő. Nem véletlen, hogy a vadászok számára is a leopárd jelentette a legnagyobb kihívást az öt nagy közül. A Masai Mara területén jó eséllyel találkozhatunk oroszlánokkal, bivalyokkal és elefántokkal. Leopárdok ritkábban bukkannak fel, az orrszarvúkért pedig érdemes más nemzeti parkokat felkeresni, például a Nakuru-tó környékét.

Hogy néz ki egy szafari?

Számtalan lehetőség közül választhatunk, hogyan is fedeznénk fel Kenya népszerű rezervátumát. A SafariBookings nevű oldalon például lehet szűrni a túra hossza, a szállások színvonala és a nemzeti parkok alapján is. Én is itt kutakodtam és választottam ki egy közepes árkategóriájú opciót, amely két éjszakát foglalt magában a Mara területén. A sofőrünkkel együtt heten utaztunk együtt egy terepjáróban: egy nyugdíjas kenyai házaspárral, valamint egy belga és egy japán turistával osztoztunk az élményekben. Van lehetőség privát túrára is, engem azonban egyáltalán nem zavart a társaság. Hatan kényelmesen elfértünk az autó hátsó terében és nem is zavartuk egymást, amikor a tetőn kémleltük az állatokat.  

Nairobiból indultunk és közel ötórás autóút után érkeztünk a park bejáratához. Az első napra csak egy rövidebb, két-három órás túra fért bele a Mara keleti területén, de már ez is hatalmas élmény volt. A második napon aztán belevetettük magunkat a park sűrűjébe. Ez már egy egésznapos program volt, amikor a Mara folyóig és Tanzánia határáig is eljutottunk. Volt szerencsénk rátalálni egy tucat szúnyókáló oroszlánra és még egy leopárdot is elcsíptünk.

A túravezetők egyébként rádión tartják egymással a kapcsolatot és jelzik, ha valahol felbukkan egy ritkábban látható állat. A leopárd jelenlétéről például ordítva tudósítottak és néhány percen belül már hat autó vette körül a foltos nagymacskát. Be kell vallanom, egészen kényelmetlenül éreztem magam a terepjárók elől loholó leopárd láttán. Örültem persze, hogy a természetes közegében figyelhetem meg az egyik kedvenc állatomat, az idill azonban hamar szertefoszlott és megsajnáltam a nyugalomra vágyó jószágot.

A szállásunk a Jambo Mara Safari Lodge nevű helyen volt. Egy tágas, hatalmas ablakokkal rendelkező faházban töltöttük az éjszakákat. Melegvíz, áram, sőt még wifi is volt, úgyhogy nem lehettet okunk panaszra. A központi épület mellett egy hatalmas medence is várt minket, hogy a hosszú nap végén kipihenjük a fáradalmakat. A lodge menzáján reggeliztünk és vacsoráztunk, és itt csomagoltak nekünk ebédet is az egésznapos túrára. Vannak természetesen olcsóbb, sátras táborok is, illetve a luxusra éhezők is találhatnak megfelelő szállást a Mara területén.

Betekintés a maszájok világába

A szafarink harmadik napján eljutottunk egy maszáj faluba is. A helyiek tánccal köszöntöttek minket, majd körbevezettek az aprócska, alig 180 fős településen. A maszájok nomád életmódot folytatnak és mindössze kilenc évet töltenek egy területen. Ezután tovább állnak és új lakóhelyet építenek maguknak. A házak építése (és a házimunka nagy része is) az asszonyok feladata, míg a férfiak elsősorban a falu védelméért és a marhák felügyeletéért felelősek.

A látogatásért 1000 kenyai shillinget fizettünk, ezen felül pedig érdemes szuvenírekre is félre tenni egy is kézpénzt. A maszájok rendkívül rámenősek tudnak lenni, így annak ellenére, hogy szinte sosem vásárolok emléktárgyakat, zsiráf szobrokkal, kendőkkel és karkötőkkel hagytam el a Mara területét.