Te is találkoztál már ezzel az ikonikus fotóval az ötszintes, piros pagodáról a Fudzsival a háttérben? Az Arakura-hegy oldalában található kilátópont kevesebb, mint két óra alatt megközelíthető Tokióból, így ez az egyik legnépszerűbb kirándulóhely a japán fővárosból.

 A Fudzsi 3776 méteres csúcsa tiszta időben akár Tokióból is látható, ez azonban ritkábban fordul elő, mint gondolnánk. Legnagyobb eséllyel november és február között lehet elcsípni, köszönhetően a hideg és száraz időnek. Meleg, napsütéses napon gyakran a pára nehezíti meg a látási viszonyokat, de az ikonikus hegy gyakran bújik felhők és köd mögé is. Én tavasszal jártam itt, így csak reménykedni tudtam, hogy lesz olyan nap, amikor megmutatja magát. 

Végül három nap szakadó eső után napsütésre ébredtünk, így nem volt kérdés, hogy vonatra pattanunk és felkeressük Fudzsijosida városát. Jegyet előző nap próbáltunk venni, de az egyetlen közvetlen reggeli járatra sajnos már nem volt hely. Otsukiig gyorsvonattal mentünk, innen pedig egy kisebb helyi járattal (Fujikyuko Line) zötyögtünk tovább Simojosida állomásra (Shimoyoshida Station). Itt azt is megtanultam, hogy a japán vonatok is késnek. Végül 20 perccel a menetrendben megjelölt időpont után érkeztünk meg.

Innen csak a tömeget kellett követni. 20 perc és 398 lépcsőfokkal később pedig már itt is voltam Japán egyik legnépszerűbb kilátópontján, a Chureito Pagodánál. A békét szimbolizáló ötszintes építmény az Arakura Sengen nevű sintó szentélyhez tartozik. A templom az Arakura-hegy oldalába épült, remek kilátást biztosítva a Fudzsira. A területen több száz cseresznyefa áll, így virágzás idején különösen népszerű a hely. Sajnos túl korán jártam itt, így csak a rügyeket tudtam elcsípni.

A Fudzsi (vagy Fudzsiszan) egy aktív vulkán, legutóbb 1707-ben tört ki. Feljegyzések szerint ekkor a 100 km-re fekvő Tokiót (akkori nevén Edót) is hamu borította be. A Fudzsi környéki szentélyekben elsősorban azért imádkoztak, hogy megelőzzék az esetleges kitöréseket.

A környék főutcája felé sétálva egy másik szentélyt, az Omuro Sengen nevű helyet is felkerestem, melyhez egy istálló is tartozik. A hiedelem szerint a lovak a templom istennőjének hírvivői és békét hoznak az emberek életébe.

Alig néhány lépésre innen húzódik Simojosida negyed ütőere, a Honcso utca (Honcho). A környék 50-es és 60-as években épült házai igazán különleges hangulatot árasztanak, a legnagyobb látványosság mégis a bevásárló utca fölé magasodó Fudzsi. Ez a város egyik legtöbbet fotózott pontja. Az ide érkező turisták testi épségére forgalomirányítók vigyáznak, akik minden egyes piros lámpánál leterelik a tömeget az úttestről.

Akárcsak Japán más pontjain, a Fudzsi lábánál fekvő településeknél is egyre nagyobb problémát okoz a tömegturizmus. A Fudzsijosidával szomszédos Fudzsikavagucsikóban például egy hatalmas táblával tervezik kitakarni a hófödte hegycsúcsot hogy távol tartsák a látogatókat. Itt Simojosida környékén szerencsére még nem nyúltak ilyen drasztikus eszközökhöz, bár a Honcso utcán fotózkodó tömeg azért engem is megrémisztett egy kicsit.

Hasznos tippek