Toronyházak, pálmafákkal szegélyezett utak és zöldellő domboldalak – ezek mind megtalálhatók Kenya fővárosában. A nemzeti parkokkal határolt Nairobi Kelet-Afrika legnépszerűbb turistacélpontja, ahonnan számos szafarira indulhatunk el, de érdemes időt szánni a város felfedezésére is.
Ha Afrikára gondolunk, elsősorban a végtelen szavannák, a különleges állatvilág és – valljuk be őszintén – a szegénység jut az eszünkbe. A kontinensen azonban számos klasszikus nagyvárost is találunk, ezek közül az egyik legfejlettebb Nairobi. Kenyában dolgozó ismerősöktől már sokat hallottam az országról, így szerencsére tisztában voltam vele, nagyjából mire számítsak a látogatásom során. Ennek ellenére számos meglepetés ért az itt töltött 11 nap alatt. Kenya nagyon más, mint a nyugati országok, mégis van benne valami, ami miatt könnyen otthon érezhetjük magunkat.
Nairobi neve a maszáj “Encare Nairobi” kifejezésből ered, melynek jelentése hűvös vizek helye (utalva a települést átszelő folyóra). A mocsaras terület 1800-as évek végén népesült csak be, amikor a britek az Ugandát az óceánparti Mombasával összekötő vasútvonalat kezdték építeni. Sir George Whitehouse angol építész a mai Nairobi területén jelölt ki egy táborhelyet, amely mára a régió legnagyobb és legnépesebb városává vált. A négymilliós metropoliszt a szafarik fővárosának is tartják, hiszen utazási irodák százai kínálnak túrákat a közeli (vagy éppen távoli) nemzeti parkokba. Alapvetően én is csak bázisként tekintettem Nairobira, és csak egy-egy lopott délutánom vagy estém volt csak felfedezni a település látnivalóit.
Az első megállóm a downtownban található Kenyatta International Convention Centre (KICC) volt. Az 1970-es évek elején épült 28 emeletes toronyház elsősorban konferenciaközpontként funkcionál, tetőterasza azonban a turisták számára is látogatható. Csak úgy, mint a legtöbb középületet, a KICC területét is szigorúan őrzik. A tetőre 500 kenyai shilling a belépő és csak katonai kísérettel lehet felmenni. Ez engem egy cseppet sem zavart és az engem kísérő őrszem is hamar megunta a felügyeletemet, így tíz perc után már teljesen egyedül élvezhettem a kilátást és a magaslati levegőt.
Néhány utcára innen megcsodálhattam a város legrégebbi könyvtárát, az 1931-ben átadott McMillan Memorial Libraryt. A neoklasszikus stílusú épületet 1962-ig csak európaiak látogathatták, ekkor azonban megnyitották a helyiek számára is. A könyvtár szomszédságában áll a város legnagyobb mecsete, a Jamia Mosque. Bár Kenya lakosságának jelentős része keresztény, igen jelentős iszlám kisebbség is él az országban. A központi mecsetet eredetileg 1925 és 1933 között építették, a ’90-es években pedig egy modern szárnyat is kapott. Ma már könyvtár és televízió stúdió is működik az épületben.
Innen a város „hipszter” negyede felé vettem az irányt. A Westlands a gyarmati időkben elsősorban az itt élő indiai közösség otthona volt, ám ők a ’60-as évektől fokozatosan kiszorultak a környékről. Ma ez Nairobi legmenőbb városrésze, éjszakai szórakozóhelyekkel, éttermekkel és plázákkal. A The Alchemist nevű klubot meglátogatva például úgy éreztem magam, mintha Londonban vagy Berlinben lennék, csak a hajnalban a nyakamba zúduló trópusi zápor és az afrikai dallamok emlékeztettek rá, hogy még mindig Kenyában vagyok.
A valóság arcon csapott a belvárost elhagyva is. Az első itt töltött napomon naivan úgy gondoltam, hogy sétálva fedezem fel a Nairobit, ám a downtown utcáiból lekanyarodva hamar megbántam ezt a döntést. Alig tíz percet gyalogoltam csak, környezet mégis teljesen megváltozott. Zsúfolt, szemeteszsákokkal telepakolt utcákban találtam magam, ahol többször is a „Hi Muzungu” (a fehér emberre használt kifejezés) köszönéssel üdvözöltek. Valószínűleg nem sok turista téved a város ezen részeire. Később több helyivel is megismerkedtem, akik megerősítettek, hogy Nairobiban nem igazán indul el gyalog az ember. Most már én is tudom, ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy semmilyen atrocitás nem ért.
Visszatérve a klasszikus turistacélpontokhoz mindenképpen érdemes kiemelni Karen Blixen dán írónő egykori otthonát. A ma már múzeumként működő birtok egykor kávéültetvény volt, itt kezdett új életet újdonsült férjével Karen Blixen. Bror von Blixen-Finecke báró felelőtlen költekezései adósságba verték az egyébként is nehéz gazdasági helyzetben lévő farmot, ráadásul még szifilisszel is megfertőzte feleségét. Az írónő bár felgyógyult a betegségből, élete végéig súlyos fájdalmak gyötörték. Kenyai élményei alapján írta meg a Volt egy farmom Afrikában című regényét, melyből 1985-ben film is készült Meryl Streep és Robert Redford főszereplésével. A farmon egyébként nemcsak Karen Blixen személyes tárgyait tekinthetjük meg, hanem a színészeik jelmezeit és kellékeit is.
Őszintén szólva, nem gondoltam volna, hogy Nairobi ennyire izgalmas hely. Sajnos nem sok időm volt a város felfedezésére, mivel elsősorban a nemzeti parkokra és óceánpartokra fókuszálta, egyszer talán még sikerül visszatérnem Afrika „zöld városába”.
