Egy ország, amelyet elsősorban fényűző hoteljeiről, technikai innovációiról és elképesztő gigaberuházásairól ismerünk, és ahol a korbácsolás és a megkövezés még a mai napig törvényes büntetésnek számítanak. Tíz napot töltöttem el az Egyesült Arab Emírségekben, és a turistaattrakciók mellett az ország társadalmát és szokásait is sikerült egy kicsit jobban megismernem.

Dubaj régóta szerepelt már a bakancslistámon. Nagy rajongója vagyok a felhőkarcolóknak és a különleges építményeknek, így mindenképpen szerettem volna egyszer meglátogatni a világ legmagasabb épületét, a Burj Khalifát és pálmát formázó mesterséges szigetet, a Palm Jumeiraht. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően az idei évben végül eljutottam az Arab-félszigetre és volt lehetőségem Dubaj határain kívül is feltérképezni az Emírségeket.

A Perzsa-öböl partján fekvő ország az utóbbi két évtizedben vált igazi turistaparadicsommá. A pandémia kezdete előtti évebken volt, hogy az évi 20 milliót is elérte az országba látogató külföldiek száma, akik elsősorban a két metropoliszt, Dubajt és Abu-Dzabit keresték fel. Nem véletlenül járnak ennyien csodájára a Magyarországhoz hasonló méretekkel rendelkező államnak. Az 1960-as években az Arab-félsziget ezen részén csak aprócska kikötővárosok álltak, alig ötven év alatt azonban felhőkarcolók, autópályák és luxushotelek épültek szinte a semmiből. A legdrasztikusabb változás Dubajban történt, amely egy 40 ezer fős, elsősorban kereskedelemből élő településből vált egy közel négymilliós nagyvárossá és a világ egyik legfelkapottabb turistacélpontjává.

Brit befolyás, olaj és egy turistaparadicsom kiépülése

A 17. századtól a 19. század közepéig a térség Kalóz-part néven híresült el, az itt tanyázó kalózhajók ugyanis rendszeresen csaptak le brit szállítmányokra. Az Egyesült Királyság végül egyességet kötött a helyi sejkekkel. Szerződésben rögzítették, hogy a sejkek nem törekszenek megszerezni brit területeket és nem lépnek kapcsolatba külföldi kormánnyal a britek beleegyezése nélkül. Ezért cserébe az Egyesült Királyság elkötelezte magát a terület védelme mellett. Ez a védelem egészen a hatvanas évek végéig tartott, ekkor azonban az Egyesült Királyság jelezte, hogy nem tudja tovább finanszírozni a védnökséget és felbontotta a szerződést. 

Mindeközben Abu-Dzabiban olajat fedeztek fel, az emírség uralkodója, Zájed bin Szultán Ál Nahján pedig tárgyalni kezdett a terület sejkjeivel egy közös államalakulat megalapításáról. Bahrein és Katar végül nem lett része ennek az uniónak, a másik hét emírség Dubaj és Abu-Dzabi sejkjeinek vezetésével végül létrehozta az Egyesült Arab Emírségeket. Az államalapítás hivatalosan 1971 decemberében volt, bár a Rász el-Haima nevű emírség csak 1972 elején csatlakozott.

Az ország ezután elképesztő fejlődésnek indult és mára a világ egyik leggazdagabb államává vált. Az olaj mellett ebben fontos szerepe volt turizmusnak is. Az ország vezetője, Zájed bin Szultán Ál Nahján hamar belátta, hogy nem szerencsés kizárólag az olajra építeni az Emírségek gazdaságát, így hatalmas pénzeket ölt az infrastruktúra fejlesztésére, szállodák építésébe és egyéb turizmushoz kapcsolódó beruházásokba. Az első hotel 1979-ben nyílt meg Dubajban, 1999-ben pedig átadták a világ egyik legmagasabb luxusszállodáját, a Burj Al Arabot. Az ország gigaprojektjeinek egyik mintapéldánya a Pálma-szigetek névre keresztelt mesterséges szigetcsoport, amely elsősorban szintén hoteleknek ad otthont. 2009-ben ugyancsak Dubajban nyitották meg a világ legmagasabb épületét, a 829 méteres Burj Khalifát.

Luxus és megkövezés

Az elképesztő gazdagságot és technikai fejlettséget látva hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy az Arab Emírségek mégis csak egy szigorú szabályok szerint működő muszlim állam. Az ország törvényei szerint halálbüntetés is kiszabható például árulásért, kémkedésért vagy emberölésért, a kivégzés pedig végrehajtható akár akasztással vagy megkövezéssel is. 2020-tól már muszlimok is legálisan fogyaszthatnak alkoholt, előtte azonban számukra korbácsolás járt az italozásért is. Ittas vezetésért egyébként még a mai napig is gyakran szabnak ki száz korbácsütést.

Az ország lakosságának közel 88%-a külföldi munkavállaló, akik csak igen kis mértékben részesülnek bármilyen állami támogatásban. Igaz, jövedelemadó senkit sem terhel, a külföldi állampolgárok viszont csak magán egészségbiztosításban részesülhetnek, fizetniük kell a gyermekeik iskolai oktatásáért és ha elveszítik a munkájukat, akkor az országból is távozniuk kell. Állampolgárságot gyakorlatilag csak akkor tudnak szerezni, ha házasságot kötnek egy emirátusival.

Az Egyesült Arab Emírségek ugyanakkor továbbra is a térség legstabilabb és leggazdagabb állama, így sokak számára a fentiek ellenére is megéri itt dolgozni. A legnagyobb arányban indiaiak és pakisztániak élnek itt. Turistaként egy igazi paradicsom lehet ez a hely, csak arra kell ügyelni, hogy betartsuk a helyi szabályokat. A kihívó ruhadarabokat érdemes otthon hagyni és igyekezzünk tartózkodni a köztéri csókolózástól vagy alkoholfogyasztástól is.