Strasbourg festői óvárosában járkálva nehéz elképzelni, hogy Elzász kisebb településein még ennél is bűbájosabb látkép tárul elénk. Pedig Colmar és Eguisheim mesekönyvbe illő macskaköves utcái és Mulhouse hangulatos főtere, talán még látványosabbak, mint az elzászi főváros nevezetességei.  

Miután Strasbourg különleges hangulata teljesen elvarázsolt minket, úgy éreztük, hogy Elzász más városait is fel kell fedeznünk. Autóba ültünk és meg sem álltunk a mindenki által agyondicsért Colmarig, majd a régió második legnagyobb városa, Mulhouse felé vettük az irányt. Nem is sejtettük, hogy utolsó állomásunk, egy aprócska falu lesz a kedvencünk mind közül.

Időutazás Colmar színes házai között

Colmar városát megkímélték az elmúlt évszázadok háborúi: sem a francia forradalom, sem a porosz-francia háború, sem a világháborúk nem okoztak jelentős károkat a középkori városmagban. Ebből a szerencsés helyzetből adódóan nyolc évszázad jelentős építészeti alkotásait is megcsodálhatjuk a kanyargó macskaköves utcákban.

A város színesre festett, hagyományos fa keretezéses házai szinte egytől egyik képeslapra kívánkoznak. A különböző színek egyébként a különböző mesterségeket voltak hivatottak szimbolizálni. A halászok házait például kékre, míg a sajtkészítőkét sárgára festették.

Colmar legtöbbet fotózott pontja egyértelműen a Petite Venise (Kis Velence) névre keresztelt negyed. A Launch-folyó partján húzódó környéken elsősorban hajósok, bortermelők és kertészek laktak, ma azonban már ez a városba érkező turisták elsőszámú célpontja. Ennek megfelelően a hagyományos üzletek helyét ajándékboltok, kávézók és éttermek vették át, de azért még találhatunk elzászi sajtokat és borokat árusító üzleteket is.

Néhány lépésre az idilli folyóparttól a tímárok negyedébe (Quartier des Tanneurs) érkezünk. Itt készültek anno a város bőrtermékei. A házak alsó szintjén dolgoztak a tímárok, míg a legfelső szinteket a bőr szárítására használták. Érdemes benézni a Petite Rue des Tanneurs nevű eldugott kis utcába, ahol 18-19. századi magas favázas házak sorakoznak.

Egyedülálló épület még a 12-13. században épült gótikus Szent Márton-templom, ahol korai ólomüveg ablakok mellett gótikus és reneszánsz szobrokat is megcsodálhatunk.  A grandiózus templom szomszédságában áll a város egyik legrégebbi lakóháza, a 14. században épült Maison Adolph, mellette pedig az egykori őrház, a reneszánsz stílusú Ancien Corps de Gard. Ha már reneszánsz, nem mehetünk el szó nélkül a Maison Pfister mellett sem, amely a német reneszánsz egyik legkiemelkedőbb alkotása.

Colmarban született a New York-i Szabadság-szobor megálmodója, Frédéric Auguste Bartholdi is. A szobrász óvárosi szülőháza ma múzeumként működik, a város határában pedig megcsodálhatjuk a Szabadság-szobor 12 m magas replikáját is.

Colmart tartják az elzászi bor fővárosának is.  A terület klímája különösen kedvező a bortermeléshez, ez ugyanis Franciaország egyik legnaposabb és legszárazabb városa. A környék borászatai már a középkorban is szállítottak bort Európa legkülönbözőbb pontjaira, a központi fekvésű Colmar pedig ma is tökéletes helyszín egy jó borkóstolóhoz.  

Mulhouse, a régió egykori ipari központja

Elzász második legnagyobb városa ma elsősorban múzeumairól ismert. Autómózeuma (Cité de l'Automobile) rendelkezik a világ legnagyobb Bugatti gyűjteményével és vasúti múzeuma (Cité du train) is egyedülálló.

Érdemes felkeresni a város főterét, a Place de la Réuniont is, ahol az 1552-ben épült egykori városháza is áll. Mulhouse ugyan messze nem olyan látványos, mint Colmar vagy éppen a régió fővárosa, Strasbourg, ha több napot töltünk el Elzászban, mindenképpen érdemes meglátogatni az egykori ipari központot is. 

Elzász rejtett kincse: Eguisheim

Elzászi kirándulásunk csúcspontja egyértelműen az aprócska Eguisheim nevű település volt. Az alig néhány kanyargó utcából álló falu 7 km-re fekszik Colmartól, mégis teljesen más hangulatot áraszt, mint a turistáktól hemzsegő város.

Eguisheimot Franciaország legszebb falvai között tartják számon, nem véletlenül. Ünnepi díszbe öltözött főtere azonnal elvarázsolt minket, a Caveau d'Eguisheim nevű étteremben elfogyasztott vacsora pedig tökéletes zárása volt elzászi utunknak.